Πέμπτη, 19 Ιουλίου 2018


WORLD CHAMPIONSHIP IN POMAZ

     In 1994, I created the ‘rule system’, which was the basis for organizing the first horsearchery competition in the Kassai Valley. In 1995, the challenge became international. 

     The Kassai-system grew in Hungary and slowly but surely all over the world. Hungarians have become exemplary in horsearchery. Horsearchery turned into one of the official disciplines within equestrian, as well as within archery sports first time in Hungary.

     It has been given a place in university education and finally after three long decades of hard work it became part of the Hungarian cultural heritage, a sport was born which was Hungarian in every way as a result of determined hard work and with exemplary co-operation. Many have joined, many have copied and many have created different systems.

     After learning the basic knowledge, one of my German students announced that he would create his own system.

     He figured out a devilish plan. He made some changes to the discipline I created, so it can’t be compared with the original, then started to make it popular, even in Hungary. He had unambiguously divided horseback archery, that had developed unitedly so far. 

     So now there is the original Hungarian system called Kassai and a German system with the name of Hungarian.

     I have tried unsuccessfully in several international competitions, to restore the original system, trying to convince the organisers that if the track was used in its original form, the two systems would be compatible and competitors could measure their skills across a wider range, which would be better for their development. 

     What is billed as the first open horseback archery World Championship is to be held in Pomaz this year. Everyone with even a little knowledge of the history of the sport will know, that this is neither ‘the first’ nor is it ‘open’!  As a result of this and similar misunderstandings, the Equestrian Federation and the Archery Federation have refused to support the event, there was no negotiation with me, the Horsearchery branch leader.

     In 2014, when I hosted an open world championship, I announced that all Hungarian riders with shooting 180 points or more had the opportunity to take part, according to his or her performance, regardless of their relationship with me. Being a world championship is a qualification with competitors being recognised for their ability rather than being invited, because of a specific relationship with the organiser.

     The event in Pomaz would have been a great opportunity for returning to its master, that which was stolen, that is the Kassai system in its original form as part of the Hungarian cultural heritage, a Hungaricum and as an original Hungarian system. Allowing for the best Hungarian horseback archers to be compared against the world rankings for every competitor on the field.

     The championship organisers, however, chose the malformed version.

     If the organizers had used just a fraction of their efforts to represent Hungarian interests, we could have achieved international success at the closing ceremony.

     Unfortunately, the organisers of the event in Pomaz are neither morally nor professionally fit to fulfil this task. What is remarkable is the overwhelming validation of their self-interest, they accessed significant donations even so the Equestrian and Archery Federation refused to support them. The organisers made the `Trojans pay for the wooden horse`.

     It's a young, wonderful sport, working together, we could achieve greater results and let more people to participate in horsearchery competitions at a higher level. My desire for openness and cooperation is unchanged. We have to strive to move together not apart, I refuse to fight anyone, but for my values ​​I will stand and look for those who will be my companions in this challenge. If the original Hungarian system is placed next to the Polish and the Korean, all the riders will win.

Horsearchery till death!

Kind Regards,

Kassai Lajos
Kaposmérő, 17. 07. 2018.July 17.




EZ IS TANIT? AZ ISTENIT!

1994-re hoztam létre azt a nevemet viselő szabályrendszert, ami alapján megrendezhettem az első lovasíjász versenyt a völgyben. 1995-ben már nemzetközivé vált a megmérettetés.

A Kassai-rendszer kezdetben Magyarországon, majd lassan, de biztosan az egész világon kezdett egyre népszerűbbé válni. A magyarok követendő példává váltak a lovasíjászat terén. Elsőként került hazánkban a lovas szakágak és az íjász szakágak közé. Helyet kapott az egyetemi oktatásban, a magyar szellemi kulturális örökség részévé vált, majd három évtized szívós kitartó munkájának köszönhetően bekerült a hungarikumok sorába.

Megszületett egy minden ízében magyar sport. Sokak elszánt munkájának eredményeként, széthúzás nélkül, példaértékű összefogással. Sokan csatlakoztak, sokan másolták és sokan hoztak létre ettől eltérő rendszereket.

Egy német tanítványom az alapok megszerzése után bejelentette, hogy saját rendszert fog megalkotni. Vargha Balázs örökérvényű két mondatát juttatta az eszembe: Ez is tanít? Az istenit!

Ördögi tervet eszelt ki. Az általam létrehozott pályát ugyan csekély mértékben, de megváltoztatta annyira, hogy az eredetin indulók pontszámaival már ne lehessen összevetni, majd magyar néven kezdte népszerűsíteni, helyi kiszolgálóinak köszönhetően még hazánkban is. Az addig egységesen fejlődő lovasíjászatot teljesen indokolatlanul szekértáborokra bontotta, melyek teljesítménye ezek után már nem volt egymással összevethető.

Tehát van egy eredeti magyar rendszer Kassai néven és van egy magyar névvel ellátott német rendszer.

A létrejött párhuzamos univerzumok között kezdetektől fogva szeretném megteremteni az átjárást az eredeti rendszer visszaállításával. Több nemzetközi megmérettetésen kísérletet tettem rá, hogy meggyőzzem a szervezőket, ha a pályát eredeti állapotában használják, a rendszerek kompatibilissé válnak. Ezáltal a versenyzők egy sokkal szélesebb táborban mérhetik össze tudásukat, ami így jobban szolgálja fejlődésüket. Próbálkozásaim eddig eredménytelennek bizonyultak.

Az idén Pomázon megrendezett, elsőként és nyíltként meghirdetett lovasíjász világbajnokságról mindenki tudja, aki egy kicsit is járatos a sportág történelmében, hogy nem ez volt az első és mindenki tudja, aki egy kicsit is közelebbről ismeri a szervezést, hogy nem volt nyílt. Ezek és hasonló átgondolatlanságok miatt utasította el a rendezvény támogatását a Lovas Szövetség, és az Íjász Szövetség is. Velem, szakági vezetővel pedig semmilyen tárgyalás nem folyt.

2014-ben, amikor nyílt világbajnokságot rendeztem, a magyarok bejutása 180 pont felett volt meghatározva. Vagyis az általam meghirdetett versenyen minden magyar lovasíjásznak lehetősége volt részt venni, aki eléri ezt a teljesítményt, függetlenül attól, hogy jó viszonyt ápol-e velem vagy sem. Ugyanis egy világbajnokságon való részvétel feltétele a kvalifikáció.

Azok, akik világbajnokságok szervezésére adják a fejüket, nem szimpátia vagy unszimpátia alapján hívnak meg versenyzőket, hanem szigorúan szakmai előmenetelük szerint.

A pomázi rendezvény egy kiváló lehetőség lett volna arra, hogy a lopott holmi visszakerüljön a gazdájához, hogy a Kassai-rendszer valóban eredeti formájában, mint a magyar szellemi kulturális örökség része, mint hungarikum, mint eredeti magyar rendszer működjön. Egyszerre lehetővé téve a legjobb magyar lovasíjászok jelenlétét és a pályán induló minden versenyző számára a világranglistán való megjelenést. A rendezők ennek ellenére mégis az eredeti torz változatát választották.

Ha a szervezők annak az energiának a töredékét a magyar érdekek képviseletére fordítják, amit az öntömjénezésükbe öltek, a záróünnepségen egy közös nemzetközi sikert könyvelhettünk volna el. Sajnos ez a garnitúra sem morálisan, sem szakmailag nem nőtt fel erre a feladatra. Ami viszont figyelemre méltó bennük, az az önös érdekeik mindenkin átgázoló érvényesítése. Jelentős állami dotációhoz jutottak még úgy is, hogy mind a lovas, mind az íjász szövetség elzárkózott támogatásuktól. Rafináltságukat fémjelzi, hogy a trójaiakkal fizettették meg a falovat.

Egy fiatal, csodálatos sportról van szó. Együttműködve nagyobb eredményeket tudnánk elérni és sokkal több ember számára tudnánk lehetővé tenni a lovasíjász versenyeken való magasabb színvonalú részvétel lehetőségét. Szándékom a nyitottságra és az együttműködésre változatlan.

A dolgok összefogására és nem azok szétszórására kell törekednünk. A megoldást nem egy ellenségkép vizionálásában látom, hanem a tájékoztatásban. Nem vagyok hajlandó senki ellen küzdeni, de értékeinkért ki fogok állni és keresni fogom azokat, akik társaim lesznek ebben a kihívásban. Ha a lengyel és a koreai mellé az eredeti magyar rendszer kerül, azzal minden lovasíjász nyerni fog.

Mindhalálig lovasíjászat!

Baráti üdvözlettel:

Kassai Lajos 
Kaposmérő, 2018. július 17.

Δεν υπάρχουν σχόλια:

Δημοσίευση σχολίου

Σημείωση: Μόνο ένα μέλος αυτού του ιστολογίου μπορεί να αναρτήσει σχόλιο.