WORLD CHAMPIONSHIP IN POMAZ
In 1994, I
created the ‘rule system’, which was the basis for organizing the first
horsearchery competition in the Kassai Valley. In 1995, the challenge became
international.
The
Kassai-system grew in Hungary and slowly but surely all over the
world. Hungarians have become exemplary in horsearchery. Horsearchery turned
into one of the official disciplines within equestrian, as well as within
archery sports first time in Hungary.
It has been
given a place in university education and finally after three long decades of
hard work it became part of the Hungarian cultural heritage, a sport was born
which was Hungarian in every way as a result of determined hard work and with
exemplary co-operation. Many have joined, many have copied and many have
created different systems.
After
learning the basic knowledge, one of my German students announced that he would
create his own system.
He figured
out a devilish plan. He made some changes to the discipline I created, so it
can’t be compared with the original, then started to make it popular, even in Hungary. He had unambiguously divided
horseback archery, that had developed unitedly so far.
So now there
is the original Hungarian system called Kassai and a German system with the
name of Hungarian.
I have tried
unsuccessfully in several international competitions, to restore the original
system, trying to convince the organisers that if the track was used in its
original form, the two systems would be compatible and competitors could
measure their skills across a wider range, which would be better for their
development.
What is
billed as the first open horseback archery World Championship is to be held in
Pomaz this year. Everyone with even a little knowledge of the history of the
sport will know, that this is neither ‘the first’ nor is it ‘open’! As a result of this and similar
misunderstandings, the Equestrian Federation and the Archery Federation have
refused to support the event, there was no negotiation with me, the
Horsearchery branch leader.
In 2014,
when I hosted an open world championship, I announced that all Hungarian riders
with shooting 180 points or more had the opportunity to take part, according to
his or her performance, regardless of their relationship with me. Being a world
championship is a qualification with competitors being recognised for their
ability rather than being invited, because of a specific relationship with the
organiser.
The event in
Pomaz would have been a great opportunity for returning to its master, that
which was stolen, that is the Kassai system in its original form as part of the
Hungarian cultural heritage, a Hungaricum and as an original Hungarian system.
Allowing for the best Hungarian horseback archers to be compared against the
world rankings for every competitor on the field.
The
championship organisers, however, chose the malformed version.
If the
organizers had used just a fraction of their efforts to represent Hungarian
interests, we could have achieved international success at the closing
ceremony.
Unfortunately,
the organisers of the event in Pomaz are neither morally nor professionally fit
to fulfil this task. What is remarkable is the overwhelming validation of their
self-interest, they accessed significant donations even so the Equestrian and Archery
Federation refused to support them. The organisers made the `Trojans pay for
the wooden horse`.
It's a
young, wonderful sport, working together, we could achieve greater results and
let more people to participate in horsearchery competitions at a higher level.
My desire for openness and cooperation is unchanged. We have to strive to move
together not apart, I refuse to fight anyone, but for my values I will stand
and look for those who will be my companions in this challenge. If the original
Hungarian system is placed next to the Polish and the Korean, all the riders
will win.
Horsearchery
till death!
Kind
Regards,
Kassai Lajos
Kaposmérő,
17. 07. 2018.July 17.
EZ IS TANIT? AZ ISTENIT!
1994-re hoztam létre azt a nevemet viselő szabályrendszert, ami alapján
megrendezhettem az első lovasíjász versenyt a völgyben. 1995-ben már
nemzetközivé vált a megmérettetés.
A Kassai-rendszer kezdetben Magyarországon, majd lassan, de biztosan az
egész világon kezdett egyre népszerűbbé válni. A magyarok követendő példává
váltak a lovasíjászat terén. Elsőként került hazánkban a lovas szakágak és az
íjász szakágak közé. Helyet kapott az egyetemi oktatásban, a magyar szellemi
kulturális örökség részévé vált, majd három évtized szívós kitartó munkájának
köszönhetően bekerült a hungarikumok sorába.
Megszületett egy minden ízében magyar sport. Sokak elszánt
munkájának eredményeként, széthúzás nélkül, példaértékű összefogással. Sokan
csatlakoztak, sokan másolták és sokan hoztak létre ettől eltérő rendszereket.
Egy német tanítványom az alapok megszerzése után bejelentette, hogy
saját rendszert fog megalkotni. Vargha Balázs örökérvényű két mondatát juttatta
az eszembe: Ez is tanít? Az istenit!
Ördögi tervet eszelt ki. Az általam létrehozott pályát ugyan csekély
mértékben, de megváltoztatta annyira, hogy az eredetin indulók pontszámaival
már ne lehessen összevetni, majd magyar néven kezdte népszerűsíteni, helyi
kiszolgálóinak köszönhetően még hazánkban is. Az addig egységesen fejlődő
lovasíjászatot teljesen indokolatlanul szekértáborokra bontotta, melyek
teljesítménye ezek után már nem volt egymással összevethető.
Tehát van egy eredeti magyar rendszer Kassai néven és van egy magyar
névvel ellátott német rendszer.
A létrejött párhuzamos univerzumok között kezdetektől fogva szeretném
megteremteni az átjárást az eredeti rendszer visszaállításával. Több nemzetközi
megmérettetésen kísérletet tettem rá, hogy meggyőzzem a szervezőket, ha a
pályát eredeti állapotában használják, a rendszerek kompatibilissé válnak.
Ezáltal a versenyzők egy sokkal szélesebb táborban mérhetik össze tudásukat,
ami így jobban szolgálja fejlődésüket. Próbálkozásaim eddig eredménytelennek
bizonyultak.
Az idén Pomázon megrendezett, elsőként és nyíltként meghirdetett
lovasíjász világbajnokságról mindenki tudja, aki egy kicsit is járatos a
sportág történelmében, hogy nem ez volt az első és mindenki tudja, aki egy
kicsit is közelebbről ismeri a szervezést, hogy nem volt nyílt. Ezek és hasonló
átgondolatlanságok miatt utasította el a rendezvény támogatását a Lovas
Szövetség, és az Íjász Szövetség is. Velem, szakági vezetővel pedig semmilyen
tárgyalás nem folyt.
2014-ben, amikor nyílt világbajnokságot rendeztem, a magyarok bejutása
180 pont felett volt meghatározva. Vagyis az általam meghirdetett versenyen
minden magyar lovasíjásznak lehetősége volt részt venni, aki eléri ezt a
teljesítményt, függetlenül attól, hogy jó viszonyt ápol-e velem vagy sem.
Ugyanis egy világbajnokságon való részvétel feltétele a kvalifikáció.
Azok, akik világbajnokságok szervezésére adják a fejüket, nem szimpátia
vagy unszimpátia alapján hívnak meg versenyzőket, hanem szigorúan szakmai
előmenetelük szerint.
A pomázi rendezvény egy kiváló lehetőség lett volna arra, hogy a lopott
holmi visszakerüljön a gazdájához, hogy a Kassai-rendszer valóban eredeti
formájában, mint a magyar szellemi kulturális örökség része, mint hungarikum,
mint eredeti magyar rendszer működjön. Egyszerre lehetővé téve a legjobb magyar
lovasíjászok jelenlétét és a pályán induló minden versenyző számára a világranglistán
való megjelenést. A rendezők ennek ellenére mégis az eredeti torz változatát
választották.
Ha a szervezők annak az energiának a töredékét a magyar érdekek
képviseletére fordítják, amit az öntömjénezésükbe öltek, a záróünnepségen egy
közös nemzetközi sikert könyvelhettünk volna el. Sajnos ez a garnitúra sem
morálisan, sem szakmailag nem nőtt fel erre a feladatra. Ami viszont figyelemre
méltó bennük, az az önös érdekeik mindenkin átgázoló érvényesítése. Jelentős állami
dotációhoz jutottak még úgy is, hogy mind a lovas, mind az íjász szövetség
elzárkózott támogatásuktól. Rafináltságukat fémjelzi, hogy a trójaiakkal
fizettették meg a falovat.
Egy fiatal, csodálatos sportról van szó. Együttműködve nagyobb
eredményeket tudnánk elérni és sokkal több ember számára tudnánk lehetővé tenni
a lovasíjász versenyeken való magasabb színvonalú részvétel lehetőségét.
Szándékom a nyitottságra és az együttműködésre változatlan.
A dolgok összefogására és nem azok szétszórására kell törekednünk. A
megoldást nem egy ellenségkép vizionálásában látom, hanem a tájékoztatásban.
Nem vagyok hajlandó senki ellen küzdeni, de értékeinkért ki fogok állni és
keresni fogom azokat, akik társaim lesznek ebben a kihívásban. Ha a lengyel és
a koreai mellé az eredeti magyar rendszer kerül, azzal minden lovasíjász nyerni fog.
Mindhalálig lovasíjászat!
Baráti üdvözlettel:
Kassai Lajos
Kaposmérő, 2018. július 17.
